Kedves Ildi!

 

 

Egyike vagyok annak a sok mindenkinek, akik tőled tanulták az Aviva tornát Zalaegerszegen, ráadásul annak is már jó ideje (2013 tavaszán), ezért valószínűleg nem emlékszel már rám. Mégis fontosnak érzem, hogy elmeséljek neked valamit, és biztos vagyok benne, hogy nem fogod bánni az olvasásra fordított időt.

Megpróbálok rövid és tömör lenni, de nem lesz könnyű.

 

Szóval amikor 2013 tavaszán találkoztam veled, már 9 éve hiába szerettünk volna a férjemmel kistestvért a nagylányunknak. Éppen arra vártunk, hogy visszamehessünk Tapolcára, és egy újabb lombikos próbálkozást fontolgattunk. (Az azt megelőző években szerintem mindent kipróbáltunk, ami elérhető volt, és túl voltunk már több inszemináción és egy sikertelen lombik programon is. A kudarcok oka az orvosi diagnózis szerint az én túlságosan alacsony AMH-szintem volt.) A te tanfolyamod után lelkesen nekiálltam a tornának, aztán hamarosan visszamentünk Tapolcára. Ott újabb hormonvizsgálatok után azonban lebeszéltek bennünket a további próbálkozásról, mert a tapasztalataik és a profi statisztikai kimutatásaik alapján kevesebb, mint 0,1 % volt az esélyünk a sikerre. Mondanom sem kell, hogy nagyon nehéz volt ezzel szembesülni. A következő hónapok azzal teltek, hogy megpróbáltam elfogadni, hogy már nem lehet kisbabánk. De hiába igyekeztem, egyszerűen nem voltam képes belenyugodni. A külvilágnak és a családomnak is azt mondtam, hogy az a dolgom, hogy megelégedjem azzal, amit az élet adott, és már nem beszéltem a bennem lévő hiányról, de képtelen voltam magamban is ezt érezni. A tornát egy idő után abbahagytam, az elkeseredettség nem a legjobb állapot egy ilyen állandó kitartást igénylő tevékenységhez.

 

Aztán ősszel vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem önmagamat belülről „gyógyítani”, amihez két gyakorlatot végeztem minden egyes nap. Először is minden este elalvás előtt magam elé képzeltem egy képet vagy jelenetet, ahol négyen voltunk, a mi kisbabánkkal. Azután részletesen elmagyaráztam önmagamnak, hogyan működik a szervezetem teljesen egészségesen, a ciklus legelejétől kezdve egészen addig, hogy egy pici magzat fejlődik a méhemben. Amikor már közel három hónapja szuggeráltam magamnak, hogy milyen tökéletesen működik újra a testem, elővettem az Avivás cd-met, és újra nekiálltam tornázni is. Ez januárban volt. Márciusban késett a vérzésem. Vártam néhány napot, de tudtam, hogy mi történt! Az orvos teljesen elképedt, és a szaknyelvben szerintem elég ritkán használt kifejezéssel élt: szerinte isteni csoda történt, mert bizony a tudomány állása szerint nekünk a férjemmel nem lehetne kisbabánk. Hétről hétre figyelve a pici magzat fejlődését szinte ő volt legjobban meglepve, hogy milyen tökéletesen alakul minden.

 

Csodálatos volt a babavárás, és novemberben, a 39. héten teljesen természetes úton született meg a mi kis csoda-babánk, 4000 grammos születési súllyal, 57 cm-rel, 9/10-es Apgar-értékkel. Ma már három hónapos, gyönyörű, egészséges kislány, aki sokat mosolyog, ügyesen szopizik, és érdeklődve, csillogó szemmel tanulja a világ dolgait.

 

Nem tudom, minek köszönhetjük ezt a hatalmas boldogságot, nem tudom, mi lett volna, ha bármit másképp teszünk. De azt hiszem, mindennek szerepe lehetett abban, hogy ebben a csodában lehet részünk, a tőled tanult tornának is. Ezért szeretném megköszönni neked, hogy megismertettél az Aviva gyakorlatokkal. Bíztass mindenkit továbbra is, aki hozzád fordul, és azt kívánom, hogy még sokaknak tudjál segíteni, és érezd, hogy amit teszel, az igazán jó!

 

Szeretettel:

 

A.

 

18 február 2015

 

KAPCSOLAT

bővebb információért hívj! 06-30/3852881


írj emailt

Facebook Fan Page       Wikipedia

Aviva Módszer Zala ADÓSZÁM 66765820140
credits